Párbeszéd a szülőszobán

Dr. Ugocsai Gyula

A szülészeti ellátás napjainkban hangsúlyozottan családközpontú. Ez a koncepció valósítja meg mindazokat az elvárásokat, amelyeket az újszülött érkezésében leginkább érdekeltek, a család és az egészségügyi intézmény közösen fogalmaznak meg. A filozófia sikeres alkalmazása révén a szülők kiteljesítő élményben részesülnek a vajúdás és a szülés során, felesleges beavatkozásoktól mentesen.

A szülőszoba így válik felhasználóközpontúvá, ahol a vajúdó számára a teljes flexibilitást és választási szabadságot tudjuk biztosítani mind a szülési pozíciók, mind az elérhető fájdalomcsillapítási módok vonatkozásában. A családközpontú megközelítés lehetővé teszi a nyitottságot is – a vallási és kulturális különbségek teljes elfogadása az új népvándorlás jelen korában fontos szempont. (Crisholm 1998)

Bevezetés

A szülőszobai párbeszéd a szülők, a szülészorvos és a gyermekgyógyász részvételén túl tartalmazza azokat a jelzéseket is, amelyeket a legfontosabb ötödik résztvevő, a méhen belüli magzat, majd újszülött küld a külvilágba. Részéről két alapvető információ fogalmazódik meg direkt vagy indirekt formában:

1. köszönöm, jól vagyok – vagy
2. nem vagyok teljesen jól, figyeljetek rám!

A jelzések helyes interpretációja a szülőszobai ellátás minőségének kulcspontja, az erről való kommunikáció az érintettek között jelentős változáson ment át az idők folyamán. Mivel a megközelítésnek számos aspektusa, intraperszonális és interperszonális vetülete van, érdemes gondolati sétát tennünk, elemezni azokat a körülményeket, amelyek a kommunikáció mai formáinak kialakulásához vezettek, azt lényegileg befolyásolják, és a szülőszobai döntések meghozatalában alapvető jelentőségűek.

A magyarországi szülések túlnyomó többsége intézeti körülmények között, kórházi szülőszobán zajlik le. Mind a perinatális anyai morbiditás, mind a magzati veszteség paraméterei jelentős javulást mutatnak az elmúlt évtizedekben. Ez a tény egyértelműen a szakorvosi ellátás javulását, az életmentő protokollok standardizált és hatékony alkalmazását tükrözi. A tudásanyag bővülésével párhuzamosan fogalmazódott újra az igény a tudományosan etikus orvoslás újraéledésére, mely a technikai tudáson, az emberi empátián és mindezek gyakorlati megvalósításán alapul. (Rodrigues 2000) Az elmúlt évezred utolsó évtizedeinek új kihívásai jelentős próbatétel elé állítják mindazokat, akik az egészségügyi ellátás és szolgáltatások felelősségi szintjeit, kötelezettségeit megállapítják, és mindezt az új típusú orvos-beteg kapcsolatban érvényesíteni kívánják. (Nadelson 1991, 1993)

Új tendencia, hogy az ellátottak részéről tapasztalhatóan megnőtt a szabadságigény a gyógyítás hagyományosan paternalisztikus légkörében – a beteg informálódni kíván, tudatos alakítója akar lenni egészsége és állapota befolyásolásának. (Rada 1986) Ezt az elvárást, amit a célorientált orvosi tevékenység nem mindig elégít ki, a pszichoszomatikus orvoslás tudja úgy-ahogy teljesíteni, amennyiben a „szolgáltatást" ebből az aspektusból is professzionális személyzet, azaz kellő lelki munícióval és szakértelemmel felszerelt orvos-szakdolgozói gárda végzi. (Bolman 1995) A jogos betegigényeket az orvostanhallgatók oktatása során nem kellő mértékben vesszük figyelembe, az egyébként bővülő pszichoszomatikus oktatási mód jelentős késéssel követi a magyar társadalom ezirányú átalakulását. Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati Társaság látszólag folyamatosan küzdeni kényszerül az új típusú szülészeti szemlélet mind nagyobb arányú térhódításáért (Szeverényi 1997, Tiba 1997). A haladás, azaz a hagyományos szülészeti ellátás átalakulása kétségbevonhatatlan jelei mellett megjelennek a tanácstalanság felhangjai is. Ezek hátterében a szülészorvos részéről az eseményeket ügydöntő jelleggel befolyásoló szerepkör elvesztése, a jogi szabályozás keményedése, a fokozott jogvita-(per)fenyegetettség, a szülészeti ténykedés kiskorúsítása (egyetlen kérdés: mikor végezzem el a császármetszést?) és az ezekből következő általános bizonytalanság áll, amit napjainkban csak tetéz az egészségügyi ellátórendszer tervezett-megkezdett reformfolyamata a kapcsolódó személyes, vélt vagy valós kiszolgáltatottsággal.

Marad ezután a kérdés: hogyan kell szülést vezetni, milyen információk alapján kell dönteni, milyen párbeszédet kell folytatni napjaink magyar szülőszobáiban?

Hogyan mûködik az interaktív szülõszoba?



Küldje el e-mailben ezt a cikket!

Feladó (e-mail):
E-mail cím, ahová küldöd:
Megjegyzés: