Pam Beck otthoni szülésének a története

Homebirth.org.uk

A szülésznőm csütörtökön nézett be hozzám. Miután már két hete görcseim és összehúzódásaim voltak, fájdalmasak és olyanok is, amelyeket nem éreztem, úgy döntöttem, megengedem neki, hogy megnézze, hogy hol is járunk. Mindketten egészen meglepődtünk, hogy már 4 cm-re kitágultam és a méhnyak már 50%-ra megnyúlt.

A vizsgálat közben megkérdezte, hogy annak köszönhető-e a szűkülés mert a magzatvíz már megfeszítette a méhet. Egyikünk sem érzett szűkülést, én pedig még összehúzódásokat sem. Miután hosszasan megvitattuk vele és a férjemmel, úgy döntöttem, hogy elfolyattatom a magzatvizemet. Délután fél kettőkor elfolyt a magzatvizem, de nem voltak rendszeres összehúzódásaim. Gyakoriak voltak az összehúzódásaim, de csak 30 másodpercig tartottak és egyáltalán nem fájt. Tényleg azt reméltem, hogy jóllehet nem fájt, talán megmozdítja a méhnyakat.

Délután 5-kor újabb vizsgálatot végzett. Ekkor már rugalmasan 5 cm-re tágultam, és a méhnyak megnyúlása 100%-os volt. Be kell vallanom, hogy csalódott voltam a csekély előrehaladás miatt. Előtte azt gondoltam magamban, hogy a baba 6-ra már megszületik, mivel az első szülésem olyan gyors volt. A szülésznőm úgy döntött, hogy elmegy és ráveszi a másik szülésznőt, aki szintén segédkezik a szülésnél, hogy látogasson el hozzám. Korábban azon viccelődtünk, hogy akkor fog pont elmennei a másik szülésznőért, amikor elkezdődik a szülés. Amint kihajtott a kocsifeljárón, a férjem máris rohant utána a bejárati ajtóhoz, nekem épp akkor érkezett az első igazi erős fájdalmam, a konyhapultba kellett kapaszkodnom. De túl késő volt, a szülésznő már elment...

Megnyugtattam a férjemet, hogy ezek csak felerősített összehúzódások voltak és hamarosan beállnak, mivel rendszertelen fájásokból nem lehet csak úgy áttérni 2 és fél percesekre. Helytelen! Már vissza akarta hívni a szülésznőt, de folyamatosan biztosítottam arról, hogy ez semmi komoly, és hogy amúgy is visszajön 30 perc múlva. Hirtelen 2 és fél percről másfél percre váltottak. Semmi sem állíthatta meg a férjemet. Visszahívta a szülésznőt és gyorsan leadta a négyéves fiúnkat a szomszédba. Amikor a szülésznőm pár perccel később megjelent,  még mindig az volt az érzésem, hogy semmi komoly nem történik, de ismét reménykedni kezdtem, hogy már előrehaladott állapotban vagyok, hiszen minden nő így tenne, nem igaz? Az alatt a pár perc alatt, míg a szülésznőm nem volt ott, 7-8 cm-re tágultam. Elkezdtünk készülődni a szüléshez fent a hálószobában.

Végül már olyan erős fájdalmam volt, hogy azt hittem már nem bírom megállni, hogy ne sírjak, ezért azt mondtam, elfogadom a gáz alapú érzéstelenítést, amit felajánlott. Hú, ez aztán érdekes anyag. Nagyon utáltam azt a kábult érzést, amit okozott, ezért a harmadik után úgy döntöttem, hogy nem kérek belőle többet. Két tolófájást is éreztem a harmadik érzéstelenítésnél és mivel azt hittem, elmúltak az összehúzódások, levettem a gázmaszkot és kábult voltam, nem tudtam ellenőrzés alatt tartani a következő összehúzódást. Azt hiszem elsősorban emiatt nem kértem több érzéstelenítést.

Mondtam a kedves férjemnek, azt hiszem elkezdődött, de nem voltam benne biztos. Ezért a biztonság kedvéért, úgy döntöttem kérem a fájdalomcsillapító injekciót. Biztosítottak róla, hogy nem fogok tőle elaludni az összehúzódások közben, mivel csak egy nagyon kicsi adagot kaptam. Máig nem tudom, hogy az injekció vagy a vajúdás miatt, de egyszerre csak nagyon rosszul éreztem magam és elkezdtem izzadni. Éppen a fürdőszobában voltam és pisilni próbáltam a hatalmas összehúzódások közepette, előttem a szennyes kosár, azt hittem beleájulok. Végül visszamentünk a hálószobába, hogy megnézzük hogyan állok. A méhnyak hátsó része teljesen kitágult, de az első része valamilyen oknál fogva megduzzadt. A szülésznő azt tanácsolta, hogy kezdjek el nyomni, hogy kiderüljön mit érzek. Nem éreztem a késztetést a nyomásra, ezért nem tudtam minden erőbedobással próbálkozni. Azt kértem, menjünk vissza a fürdőszobába mert tényleg úgy éreztem, hogy bepisilek. Nagyon furcsa volt, de késztetést éreztem a nyomásra a vécén. A szülésznő megengedte, hogy ott maradjak és nyomjak.

Néhány összehúzódás után, amelyeknél mindig nyomtam is, éreztem a „tűzkarikát” és azt mondtam, talán vissza kellene mennünk az ágyhoz a hátralévő időre. Kitapogatta, hol van a feje, és belegyezett. Közben megérkezett a másik szülésznőm is. Emlékszem félig kihajoltam az emeleti ablakból és a padlón térdeltem amikor, meghallottam a kopogtatást az ajtón. Amikor már az ágyon voltam, az első szülésznőm azt kérte, nyomjak, a második pedig meghallgatta a baba szívverését. Később elmondták, hogy a méhnyakat kinyomta a baba feje. A szülésznőnek valahogyan sikerült becsúsztatnia az ujját, és áthúzta Kira fejét. Ennél a pontnál nagyon furcsa dolgok történtek, annyira furcsák, hogy még abban az állapotban, amelyben voltam, is észrevettem őket. A szülésznőtől folyamatosan azt hallottam, hogy tényleg erősen nyomjak és hogy ne hagyjam abba. Nagyon nagyon kicsi szüneteket hagytam a nyomások között, ahelyett hogy a természetre bíztam volna a baba lassú születését, ezzel védve a gerincet. Aztán azt mondta, hogy ziháljak, ha szól és ne nyomjak. Azt hiszem ekkor jöttem rá, hogy valami nincs rendben. Így amikor azt mondta, hogy ziháljak, ziháltam, jóllehet a testem azt kívánta, hogy nyomjam ki Kira-t. Hallottam a fogó kattanását és lenéztem, hogy megnézzem, mi történik.

Nem sokat láttam, de tudtam, hogy a köldökzsinórt elvágták, mert Kira nyaka köré tekeredett. Emlékszem, hallottam hogyan változik a szívverése, amikor átjött a méhnyakon. Ijesztő volt, ahogy a többi részét kinyomtam magamból. Néztem, hogyan bújik elő: mivel az oldalamon feküdtem, könnyen láthattam. Nagyon kék volt és nem sírt, csak nyüszített. Bíztam a szülésznőm képességeiben ezért nem aggódtam Kira miatt, tudtam hogy jó kezekben van nála. Hamarosan a feszült hangulat távozott a szobából és hallottam hogy Kira többet és kicsit hangosabban nyüszít. A harmadik fázis egy kicsit később következett be egy lagymatag nyomással.

Kira 9 óra 10 perckor született meg néhány másodperces nyomás után. Jóllehet tényleg nagyon gyorsan történt minden, nagyon hálás vagyok a remekül képzett szülésznőmnek a segítségéért. 5 perccel később Kira Apgar-száma 6-ról 9-re emelkedett. Remekül tudott szoptatni és egy nagyon halk baba, aki csak egyszer sírt az eddigi 36 órás életében. Az otthoni szülés gyönyörű. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Kira Jadzia Beck, született 1999. november 11-én.

Pam Beck

Fordította: Kiss Eszter

Forrás: Homebirth.org.uk

Szólj hozzá! Olvasd el, mit írtak erről a témáról a fórumban!