Miért jó egymás szüléstörténeteit olvasni, hallani arról, ahogy egy ismeretlen nő életet adott gyermekének, arról, hogy milyen félelmei, fájdalmai, örömteli pillanatai voltak? Bátorító, lélekemelő történeteket ismerhet meg a szülésre készülődő kismama, amiből erőt meríthet, és persze olvashat szomorú eseteket, ahol valami (nagyon) máshogy történt, mint ahogy azt a mama vagy az apa szerette volna – ezek tanulságával pedig felvértezheti magát.

A legtöbb ősi társadalomban segítették a várandós kismamát a szülésre való testi és lelki felkészülésben. Ez leggyakrabban pont úgy zajlott, hogy idősebb nőrokonok meséik, elbeszéléseik által avatták be nőisége teljét elérő fiatalabb húgukat a szülés és születés rejtelmeibe. Nem egészen egy évszázada ez még természetesnek számított: a szűkebb vagy tágabb család nőtagjai (anyák, nővérek, nagyanyák, unokatestvérek) a szülés környéki időszakban teljes énjükkel és támogatásukkal, szeretetükkel, tanácsaikkal, tapasztalataikkal voltak jelen, és átsegítették az anyukát új életfeladatának első időszakán. Ha ez a fajta élményátadás-átadódás ma már ritkább is, az igény rá ugyanolyan nagy, ha nem nagyobb... Így most sokan szüléstörténeteket olvasunk.

Szeretettel várjuk Olvasóink levelét, akár szüléstörténetükről, akár az olvasott történetek kapcsán megfogalmazott benyomásaikról, érzéseikről.

Amelia születésének a története 1.
Szerda
Reggel 6 óra 20-kor keltem fel, éppen WC-re mentem, amikor is néhány sötétzöld nyálkás foltra lettem figyelmes. Amikor visszatértem az ágyamba vagy három percig fájdalmaim voltak és éreztem, ahogy nyálkás folyadék távozik belőlem. 6 óra 50-kor ismét vécére mentem – sokkal több (sötétebb) zöld nyálkát találtam és enyhén vérfoltos is volt. Mivel Maxwell 10 nappal a vártnál korábban született, biztos voltam benne, hogy ez a baba is korábban érkezik és mindez 6 nappal 2002 december 10., azaz a szülés várható napja előtt történt. 7 órakor ismét egy kisebb mennyiségű vérfoltos nyálkát találtam.
Részletek

Amelia születésének a története 2.
Emlékszem az első magzati szívhangra: Robyn elhozta a monitorját, és mivel a baba csuklott, iszonyatosan hangos volt! A szülőszobában vajúdtam, amikor Sonja megérkezett. Egészen keveset beszélt, és emlékszem, egyszer azt mondta „csissss”. Arra is emlékszem, hogy elkezdtem valamire válaszolni, amit Robyn kérdezett tőlem és csak a fájások után bírtam befejezni.
Részletek

Artúr születésének története
Amikor megírtam Artúr születését az újságnak, örömteli eseményként jellemeztem. És az is volt! A kisfiam születése az életem legélvezetesebb, leggyönyörűbb és leghihetetlenebb élménye volt. A baba születése előtti éjszaka nem tudtam aludni. Nem akartam Andrew-t a forgolódásommal zavarni, ezért felkeltem és piszmogtam egy kicsit. Éjjel egyig maradtam fenn, megpróbáltam befejezni azt az állatos képet, amit a babának festettem. (Befejezetlen maradt.)
Részletek

Egy kislány születése
Azt hiszem elsőként érdemes elmondanom, hogy ki vagyok (illetve voltam, amikor a kislányom megszületett). Közel voltam a 35-höz, erősen túlsúlyos (177cm, 113 kiló a terhességi hízás előtt) és gazdasági peres ügyekkel foglalkoztam egy közepesen nagy New York-i ügyvédi irodában. Ránézésre nem voltam az ideális alany otthonszüléshez: a súlyom és a korom kockázatosabb pacienssé tettek az ideálisnál, aki elképzelésem szerint egy fitt 25-ös lett volna. A foglalkozásom pedig komoly esélyt jelentett a műhibaperre.
Részletek

Georgia szülés története
A szülésem történetét inkább a várandósságom történetével kezdeném, mert fontosnak tartom, hogy megosszam azokat az érzéseket és félelmeket, amelyek az otthonszülés felé tereltek. Amikor kiderült, hogy várandós vagyok, nagyon megrémültem, hiszen már az első alkalommal is több erőpróbát kellett kiállnom, mint például a házasságom felbomlása, ráadásul ott volt a második gyerek vállalásával kapcsolatos félelem, hiszen egyszer már megfogadtam és kijelentettem, hogy nem szülök több gyereket.
Részletek

Gyógyító szülés
Rosetta akkor vesztette el az édesanyját, amikor őt a világra hozta. Az epidurális érzéstelenítés miatt következett be a tragédia. Elmeséli lánya születésének történetét és a gyógyulás útját. (A szerkesztő megjegyzése.)

Részletek

Pam Beck otthoni szülésének a története
A szülésznőm csütörtökön nézett be hozzám. Miután már két hete görcseim és összehúzódásaim voltak, fájdalmasak és olyanok is, amelyeket nem éreztem, úgy döntöttem, megengedem neki, hogy megnézze, hogy hol is járunk. Mindketten egészen meglepődtünk, hogy már 4 cm-re kitágultam és a méhnyak már 50%-ra megnyúlt.
Részletek

Így is lehet szülni! 1.
2005. augusztus 28-án 13 óra 3 perckor 3890 grammal, 57 centivel világrajött kislányom, Dobó Flóra Léna. Elmondhatom, amit ma Magyarországon a nők töredéke érez csak így: a lehető legtermészetesebben, háborítatlanul, a saját tempónkban, felesleges orvosi beavatkozásoktól, felesleges gyógyszerektől mentesen, a körülöttem levőkben teljesen bízva, félelem nélkül szültem. Úgy, ahogy azt mindig is szerettem volna: érzéstelenítés és gátmetszés nélkül. Igen, nekem is fájt, de ezt a fájdalmat elfogadtam, és a szülés elősegítőjének tekintettem.
Részletek

Ikercsoda 1.
Honnan is kezdődött az egész? Talán amikor észrevettem, hogy késik a ciklusom. Bár nem igazán hittem, hogy teherbe eshetek, élvezettel bosszantottam ezzel a férjemet. Ő nyugodt volt, közömbös és összeszedett. Végül vettem egy terhességi tesztet, csak hogy bosszantsam őt. (Őszintén!)
Részletek

A diadal kapuja
Szóval a diadal. Erről aztán nem is született eposz, csak egy sms. A különbséget meg, nem tudom zongorázni sem. Részint, mert nem tudok zongorázni, na meg mert nem lehet. Holt fitt vagyok, na meg az élmény!!! Nemzeti hősnek érzem magam, és Apacuka is annak kezel. Bizony, bizony. Császármetszés után két évvel a kis fiacskámat megszültem. De ne siessünk annyira előre.
Részletek

A rovat összes cikkét megnézem